félálombolt

2004. november 21., vasárnap

"... az az első fiam, hogy ne féljen a legény..."

Hamár nekiveselkedik, kéne azt rendesen csinálni, gondolom. Ötletszerűen kéjelegni mindenki tud, de megfontolt szándéknak komoly gondolat illik. Rendeznem kellene magam, határozott célokat (pontos időrendi beosztással) tűzni, nemcsak hirtelen támadt, jónak tűnő gondolat, mi vezérlőelvnek, lássuk be, nem kicsit kevés. Szükség lenne kicsit természetem elfeledésére, rövid idő tán, de a hasznosság megérné.(csak aztán eszembe jusson!!!)

milon | 21:09

2004. november 20., szombat

Eddig 572-szer fogadtam meg, hogy lefekszem éjfél előtt (ez mindig a következőre vonatkozott ugye), hogy másnap ne legyek már olyan mosottszar. Pedig még az álmoktól se félek. Néha úgy érzem kissé céltalan vagyok, máskor meg rendkívül céltudatos - ez lenne a határozatlanság? Kötve (még sose voltam kikötözve) hiszem. Az utóbbi időben mintha elhanyagoltam volna magam érzelmi téren - ez most kettős(?) erővel üt vissza - lelkem (szívem + egyéb testrészek) vágy és hamar csapdába es. Érzelmi függés.

(ma láttam egy embert aki egy wc-tartállyal a kezében sétált - lehet, hogy nagyobb figyelmet kellene szentelnem a figyelmeztető jeleknek?)

milon | 0:27

2004. november 19., péntek

ha kényelmes bőrkanapén végre elheverve, kényes vörösborok és finom pipafüstök közt elmélkednénk múlt dolgairól, szellemes csevegésünk közbe gondolatként tolakodna mindenképp - érezni nem csak szellemét akarnám, ajka is csábít, vörösen izgatón, és agyam hátsó legzugán már őrjítő szerelmi ölelés képe suhanna át

milon | 13:01

2004. november 18., csütörtök

Pár (jópár) blogot átolvasva, leszűrendő: van, aki magának ír, van, aki nyíltan népes tömegre számít. Megint mások mintha maguknak, valójában publikusak. Biztos olyan is van, aki tömeghez szeretne, de valójában csak magának ír. Persze olyan is van, aki jobb lenne ha nem. Skatulyák. Inkább nem sorolok, mielőtt magam is.

Valamilyen front van, az ziher (milyen szó, anyám). Fejemen mintha óriásbébi ülne, és fakockákkal játszana. Sokadik kávé se akar segíteni (természetes gyógymód).

Találtam egy blogot, mely könnyekre fakasztott (a nevetésből kifolyólag persze), de már nem tudom hova tettem. Kár, gyűjtöm az ilyet.

milon | 14:33

Most valahogy nincs kedvem bloggolni. Ugye van ilyen másnak is? (viszont ez a design egyre undorgrundosabb, mégiscsak fejlesztek hétvégén valamit)

milon | 11:38

2004. november 17., szerda

Hirtelen támadt vágy a munka iránt - bár töredelmesen, ez elő szokott fordulni - mindenképp biztató napkezdet, mégha hidegnek is tűnik a reggel (külön hála gázműveknek, úgy néz ki szende másfél hónap elteltével befejezik a munkát (valami komplett csere az egész házon, nem vagyok én kétkezi), az szemben ígért 2 héttel)(irónia).(itt egy pillanatra meg kell álljak, egy gondolat erejéig megkísért a lehetőség, hogy a kakaós-zacskót (PVC) beleszuszakoljam a papírdarálóba (iratmegsemmisítő), de aztán győz a józan ész (paraszti)).

A tegnap esti gondolatok nem múltak el nyomtalanul (gyerek), de most meglehetősen hideg van. Amolyan ujjgémberes.

milon | 9:53

Nah, ötlabda megvolt, hoztuk a papírformát, simán kikaptunk, még csak meg se izzadtunk.

Így egynapos Bloggolás után, asszem teccik, maradok, majd hévégén fejlesztek, vagy valami ilyesmi.(Ja nem, hétvégén suli, meg kori, Lili csajpartit szervez, ez így talán jobb is).

Ma délután (illetve már majdnem este) belegondoltam milyen is lenne 3-4 gyereket terelgetni, és amolyan boldog családban élni, amúgy lekötötten. A gondolat nem borzasztott, lehet hogy mégiscsak öregszem? vágyom kandallómelegre, meg posztópapucsra? (posztópapucs azért mégis rettent).

Hejj, azért mégis jó ez a nap, illetve az előző, ez a mai majd kiderül. Na csok.

milon | 0:43

2004. november 16., kedd

Na jól van, minden hepi, most már irhatok valami normális dolgokról is talán :)

milon | 17:26

Na ennyit a fogadalmakról meg ugy egyébként is, sms jött, ment és így tovább, persze most jó, mert miért ne, de aztán majd gondolom megint nem.

milon | 16:07

Kurvára abba kéne hagynom ezt az önsajnálatot (ez nem is passzol, valójában nem sajnálom magam, inkább csak emésztem, szépen lassan kérődzve). Tulajdonképpen úgy nem gondolni valakire, hogy folyamtosan próbálok nem rágondolni, hogyúgymondjam elég nonszensz. Na meg aztán ebből egyből előjön, hogy minek kellenek fogadalmak, meg ilyesmi. Enyhén zavart vagyok, legalábbis elmeállapotilag. A tepertős pogácsa mondjuk nem volt rossz, hogy valami jövőbe mutatót is mondjak (bár a pogácsa már a múlt). Hát szóval, kurvára.

milon | 13:35

Így a második kávé után már egy kicsit elfogadhatóbb a világ, legalábbis a monitor mögül. Átolvastam pár blogot, ez mindenképp lélekre derít, valamivel jobb így a nap (most nézve tök állat depisnek tűnők, pedig homlokellenkezőleg)

milon | 9:53

No igen, ismét gratulálhatok, aludtam 2 és fél órát. Estére, ötlabdára klasszikus nyúzott egér formáció várható, a holnap reggeli squashról nem is beszélve. Bakker, mi a ráknak kell nekem érzelmi nyomorékká züllenem? Erősen kihat a dolog mostmár. Viszont Lili aranyos volt reggel, "a kutya már ott ment ki", helyre pisilt, ahogy illik. Kaptam tőle szélhárfát (ha jól rémlik így hívják, ha nem, akkor majd update), kézművesen agyagozta a szentem. Ez a kávé nagyjából szart se ért, de ez végül is várható volt.

milon | 8:45

Muszáj leírnom, mert csak darálom a fejemben már napok óta, és tényleg nem leszek más a végén csak valami őrült malom, mely már azt sem tudja miért őröl , csak járja szüntelen.

Tényleg hirtelen jött ez az egész, az elején csak finoman lopakodva, aztán óvatlanul teljesen becserkészett, és most már szinte reménytelennek tűnik a szabadulás. Persze egyből elém a stoptábla, nono édes öcsém, emlékezzünk csak, volt már ilyen, ugye jól emlékszünk mindketten ( persze csak normális skizofrénia), nem eszünk forrón kását, szerelem lángolt már nem is egyszer. Igen mindenképp idő kell, hogy lássam milyen a láng, szalma e vagy soha ki nem hunyó.

Leginkább talán az zavar, hogy eddig mindig éreztem, hogy miért nem tetszik valaki, miért is nem Ő az igazi. Mindig megtaláltam azt a pontot, ami miatt ki tudtam mondani a nemet. És tudom, hogy most is találnék, de valahogy nem akarok keresni, nem is érdekel, csak jön egy érzés, és… nem ez így hülyeség, legyek racionális. Idő, idő, idő.

Kell, mindenképp.

És közben mindig mondogatom is magamnak, hogy nem állhatok az utadba, hisz neked más terveid vannak, ezeket rombolnám le, ilyet nem tehetek, ezért fogsz aztán meggyűlölni, hogy miattam nem tudtam elérni, hogy miattam áldoztad fel magad. Ez lenne a legrosszabb. Persze az idő, tudom, de most ez a legőrjítőbb, várni, várni.

És közben nézegetem a zsidó ünnepeket, rabul ejt az összetartás, aztán persze újra csak eszembe jutsz, újra és újra. Most már tényleg szüntelen.

Tudom, hogy nem jó a szerelem, nem is vagyok szerelmes, hisz hogy is lehetnék, ez csak egy hirtelen jött vonzalom, egy múló gyertyaláng, egy enyhe szellő és nincs már sehol.

És közben megőrülök, hogy itt lehetne, csak egy percre is.

Szerintem meg is halnék akkor.

milon | 3:45

Vajha neurotikus pandamaci lennék, kisajnálna állatkertbe járni engem. Pontszerző helyre a futottak még. Manticore farkát vörös festékkel, szemedbe csillagport, de valami észvesztő módon szúr a mellkas, ha lélegzik és újra porba köhint. Alfabetika.

milon | 2:25

Tulajdonképpen minden kezdet kezdet, legalábbis minősíthetően. Hajnali 2:10, mi a fenét keresek a gép előtt, kenyérmorzsákkal körbetekerten. Teljesen fakkjus helyzet. Sms-t ilyenkor már minek, különben is megfogadtam. Vagy miszösz. Erre majd még visszatérek. Na csok.

milon | 2:13